Címkék

HTML

Péntek Zsolt lelki írásai

Friss topikok

a03. Kifogva Péter hálója által

Péntek Zsolt atya 2014.01.27. 11:26

    Mennyi időt kellett várni a Felkentre? Volt aki nem láthatta meg földi életében pedig nagyon vágyott rá. A választott népnek is több mint ezer évet kellett várnia.
    Vannak kiemelten fontos idők a történelemben és az ember életében is. A történelem kiemelten fontos ideje Jézus eljövetele volt. „Betelt az idő.” A mi személyes életünkben is kiemelten fontos idő a Jézussal való találkozásunk ideje a szentmisében. Ebben van a mi fényességünk és örömünk. A szentmisében is megjelenő Jézusban.
    A hétköznapokban a munkavégzéshez kapunk isteni kegyelmet. Vasárnap az ünnep ideje.

    Akik templomba mennek misére, azok már „ki vannak fogva” Péter hálója által és Péter hajójában vannak, ami a katolikus egyház.
Jézus ács volt és mégis halász mesterséghez hasonlította az apostolok munkáját és nem az ács mesterséghez. Nem a papoknak kell megfaragni az embereket. Máté adószedő volt és mégsem arra hívta őt Jézus, hogy szedje be az emberektől az Isten felé az adósságunkat… Türelmes, a halak útjára odafigyelő halászból, türelmes, az emberek útjára odafigyelő emberhalászokat nevelt.
    Az ember halász segít a megtérésben! A megtérés egy fizikai konkrét hely neve volt Jézus korában. Azt a területet jelezte a Jordán folyóban, ahol a halaknak meg kellett fordulniuk. Ha tovább sodródtak a Jordán folyóval, akkor a Holt tengerbe jutottak, ahol elpusztultak a túl sós víztől.
    Ha valaki ráhagyatkozik Péter egyházára és hagyja, hogy húzza a háló, akkor ez a hit hálója megmenti az embert a lelki sodródástól a lelket megölő halott légkörtől. Segít a megtérésben az egyház.
    Legyél te is emberhalász! Segítsd megmenteni a lelki pusztulástól szeretteidet!

Szólj hozzá!

a02 Keresztelő János Istenfelfogásának fejlődése

Péntek Zsolt atya 2014.01.27. 11:25

Hogyan ismerjük Keresztelő Jánost?
   Aki szerint aki utána jön annak „Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.”( Lk 3,17)
   Vagy úgy ismerjük a Keresztelőt, mint aki úgy mutatja be Jézust, mit egy bárányt? (Jn 1,29)

    Keresztelő János egy pillanat alatt javította az Istenképét. Átformálta lelkületét. Ahogy meglátta Jézust, abban a pillanatban megszelídült maga is és az Istenről alkotott képe is.  
    Mielőtt Jézus eljött hozzá így szólt: „A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.” (Lk 3,9) Ahogy felismeri Isten Fiát már ezt mondja: „Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn 1,29)
    Igaz mind a kettő gondolat Istenről, de a nagyhatalmú Úr képe, akinek cipőjét sem merjük levenni, az bizony az Ószövetségi Istenkép. Jézus sokkal fontosabb dolgot mutatott meg Istenrő, mint, hogy hatalmas és erős. Azt mutatta meg, hogy mennyire alázatos és szeret minket. Isten beáll a sorba velünk bűnösökkel és helyettünk fizeti meg bűneink árát a bocsánatért. Mint az Ószövetség báránya, akire ráolvasták a bűnöket, vagy egyszerűen megölték a mi bűneink váltságaként.
    Ezután mire gondolunk, ha azt halljuk Isten? Merünk mi is egy szelíd galambra vagy bárányra gondolni? Meg merjük vallani a bűneinket, ahogy Jézus tette értünk?

    Szent Margit ünnepnapja is mostanában van.
Ha azt mondják királylány valakire, akkor is előkelő szép ruhás, talán kényeskedő alakra gondolunk, de Szent Margitra gondolva egy fekélyes betegeket ápoló, konyhalányként és takarítónőként dolgozó alak sejlik fel előttünk.
    Mi is Isten gyermekei vagyunk. A hatalmas fölséges király fiai és leányai, vagyis hercegek és királylányok.
Akkor leszünk méltóak az Isten fiainak és leányainak lenni, ha úgy követjük a megkeresztelkedő Jézust, mint Szent Margit.

Szólj hozzá!

2014.01.12. Helyettünk bibircsókos Jézus

Péntek Zsolt atya 2014.01.18. 15:03

http://pentekzsolt.vacem.hu/piros/mp3/20140112kosd.mp3


    Jézus felveszi a bűneinket közösséget vállal velünk! Ez nagyon örömteli, de mi hogyan vagyunk a bűneinkkel? Beismerjük, hogy vannak bűneink? Mi merünk bűnvallomást tenni és megtérni?

    A mai világban az emberek sokszor úgy gondolják, csupán másoknak vannak bűneik.
Felborul a kis belső világunk, ha nem érezhetjük jobbnak magunkat? Ha Jézus olyan bűnökért merte bűnösnek vallani magát, amit nem ő követett el, akkor mi miért nem vállaljuk a megtérést bűneinkből?
    Jézus azért merült el a Jordánban, A bűnben, hogy minket kihúzzon belőle! Ha Belé kapaszkodunk, akkor kihúz minket is. Erről szól a mai történet :

Franz Edlinger:    
Szükségünk van-e a megtérésre?

N. úr teljesen hétköznapi ember, olyan, mint te vagy én. Dolgozik, családja van, minden szempontból átlagosnak mondható. Egy városban lakik. Egyszer csak hallja a hírt, hogy a városon kívül, a közeli folyó partján megjelent Keresztelő János. A megtérésről prédikál most is, úgy mint saját korában, 2000 évvel ezelőtt. N. úr is kíváncsi rá, munka után kocsijába ül, s a folyó partjára hajt, ahol állítólag Keresztelő János beszél.

S valóban, ott áll előtte a próféta aszketikus, markáns alakja. ,,Térjetek meg! Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! A fejsze már a fák gyökeréhez ért, a fát, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágják és tűzre vetik.'' (vö. Lk 3,8)

Hallgatói így válaszolnak neki: Miért kellene nekünk megtérnünk? Hiszen mi jó keresztények vagyunk. Nem jó helyen jársz nálunk. A terroristáknak, a bűnözőknek, a bankrablóknak, a kéjgyilkosoknak stb... igen, nekik prédikálj a megtérésről!

Keresztelő János azonban így felel nekik: Mivel olyan biztosak vagytok abban, hogy nincs szükségetek a megtérésre, kötök veletek egy egyezséget. Minden olyan szavatok, gondolatotok és tettetek után, melynek szüksége lenne a megtérésre, egy szemölcs keletkezik az arcotokon. Három nap múlva újra találkozunk, itt a folyónál. Akkor majd meglátjuk, kinek volt igaza.

Hallgatóinak sokasága bizakodóan és magabiztosan indul haza. N. úr is kocsiba száll, hajt a város felé. Előtte egy autó nagyon lassan halad. N. úr mérgelődik a vánszorgó miatt, először rávillog, majd rádudál, végül felbőgeti a motort, és egy kockázatos előzési manőverrel lehagyja a lassan hajtót. Közben félreérthetetlen mozdulattal a homlokára mutogat: Micsoda idióta! Mikor belenéz a visszapillantó tükörbe, ijedten fedez fel egy nagy szemölcsöt a homlokán. Hirtelen eszébe jutnak Keresztelő János szavai, majd a következő szentírási rész: ,,Aki felebarátját butának mondja, állitsák a nagytanács elé. (Mt 5,22) Elgondolkodva halad tovább. Az út szélén egy guberáló ennivalót keres a kukában. N. úr félhangosan mondja magának: Ennek itt, ennek lenne szüksége a megtérésre. Ezt a munkakerülő söpredéket munkatáborba kellene küldeni.'' Alighogy kimondta ezt, valamit érez az orra körül. Belepillant a tükörbe, s tényleg, nagy bibircsók díszeleg az orrán. Fülébe csengnek a Szentírás szavai: ,,Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát?'' (vö. Mt 7,1-3)

N. úr végre hazaér. Azonnal a hintaszékbe süpped, kényelmesen elhelyezkedik, és belemerül a napilap olvasásába. Felesége a konyhából kiáltja be neki a legújabb híreket: lányunk egyest kapott az angol dolgozatára. N. úr dühös lesz. Az utolsó fogadóórán vitája volt az angol tanárral. Most szabad utat enged dühének: Ez a tanár teljesen tehetségtelen fickó. Disznóság ilyen tanárt rászabadítani a diákokra! Nem csoda, ha azok aztán semmit sem tudnak. Alighogy kiejtette ezeket a száján, észbekap, felugrik, kiszalad az előszobába, hogy megnézze magát a tükörben. S valóban, már egy harmadik szemölcs is éktelenkedik az arcán. De hát az igazat csak kimondhatja az ember, ennek semmi köze a megtéréshez.

Felesége kéri, hogy terítse meg vacsorához az asztalt. Először nem is reagál rá, végül mérgesen dörmögi: ,,Fáradt vagyok. Hisz egész nap dolgoztam.'' Alighogy kimondta, ijedten kapott az arcához. Egy újabb szemölcs. Megint csak egy szentírási sor cseng a fülébe félreérthetetlenül: ,,S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.'' (Mt 5,4l) Nemde ez azt jelenti számára: Ha arra kérnek, hogy teríts meg a vacsorához, akkor ajánld fel azt is, hogy utána még el is mosogatsz. N. úr egészen megzavarodott. Jó kereszténységébe vetett hite, magabiztossága odavan. Egyszerre nyomorult bűnösnek látja magát, aki mostanáig büszkén és fölényesen ment el az evangélium kihivásai mellett. Hirtelen felugrik, odaszól feleségének, hogy sürgősen el kell mennie valahová. Veszi a kabátját, s már megy is. Gyorsan autóba száll és a folyó melletti mezőre hajt, hogy megkeresse Keresztelő Jánost. Mire odaér, már nagy a tolongás. N. úr sötétben akar maradni, hogy senki se lássa a sok szemölcsöt az arcán. Hiszen azok félreérthetetlenül elárulják, mennyire szüksége van a megtérésre. De amint lopva a többiekre sandit, felfedezi, hogy azok is mind úgy néznek ki, mintha leprások lennének. Egyhangulag mind arra kérik Jánost, hogy mutassa meg nekik a szív valódi megtérésének a módját, szabadítsa meg őket a gőgtől, miszerint jó keresztényeknek tartják magukat. Együtt mennek be a folyóba. Miközben János a megtérésre készek fejére önti a vizet, erőteljes hangon idézi az 51. zsoltárt:

,,Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen... Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!... Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.''

Egyszerű munkások és akadémikusok, guberálók és kiválóságok (prominens személyiségek) járulnak János elé, hogy vízzel, mint megtérésük jelével leöntse őket. N. úr is odalép hozzá, és a megtérés jelét kéri. Már nem azért teszi, hogy az arcán éktelenkedő bibircsókoktól megszabaduljon, hanem mert ebben a megtérési lelkiállapotban a pünkösdi Lelket érzi fúni, aki az Előtte megnyílókat nem is sejtett szabadságra vezeti. Ebben a szabadságban ő is szeretne részesülni. N. úr Isten elé helyezi az életét. Szegényen, de örömmel és nagy gyermeki bizalommal lép János elé. Miközben a víz a fejére csurog, érzi, hogyan válik le róla a régi ember. Eszébe jut egy ige a 2. korintusi levélből: ,,Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatünt, lám valami új valósult meg.'' (2 Kor 5.17)

Néhány pap, sőt egy püspök is eljött Keresztelő Jánoshoz. Ők is itt voltak már délután, hogy ezeket az üzelmeket és illegális téritőprtédikációkat ellenőrizzék. Ők is magabiztosan távoztak, abban a tudatban, hogy egy megtéríthetetlen és meggyőzhetetlen fanatikussal állnak szemben, aki oly vakmerő, hogy a hierarchia tagjainak mer a megtérésről beszélni.

Most azonban itt vannak ők is, arcuk bibircsókokkal borítva Nem voltak azonban kétségbeesve, megkeményedve, hanem dicsőítették Istent, aki erre a szabadító felismerésre vezette őket. Amikor a papok és a püspök beléptek a folyóba, az összegyültek mind rázendítettek az énekre: ,,Dícsérünk Téged, ó, Urunk, teljes erőnkből...'' Mielőtt a püspök lehajtotta volna a fejét, hogy a Keresztelő leöntse a megtisztitó vízzel, a homlokán lévő nagy szemölcsre mutatott, s így szólt: ,,Ez a szégyenfolt itt felfuvalkodottságom jele. Visszaéltem hivatásommal, visszaéltem a hatalommal. Lábbal tapodtam Jézus szavait, aki pedig azt mondta nekünk: »Aki legnagyobb akar lenni közületek, legyen mindenkinek a szolgája!« (Mt 20,27) Alázattal járulok elé, hogy Jézus szeretete meggyógyítsa ezt a szégyenfoltot.''

Amikor a püspök kilépett a folyóból, jelt adott, hogy szólni szeretne. Mindenki elhallgatott.

,,Szeretett Testvéreim! - kezdte. Érzem, hogy a tisztító fürdő ellenére még sok tisztátalanság és torzulás van bennünk, melyek bár nem olyan szembetűnőek, mint a szemölcsök, melyek rámutattak bűneinkre.

Ha itt a mezőn lévő fákra tekintek mindnyájunk szégyenfoltját látom. Látjátok ezeket a haldokló fákat? Csúnya szégyenfoltok ezek, melyek elcsúfítanak bennünket, Káin bélyege, a testvérgyilkosság jegye. Ha lenézek a folyó vizébe, melyből nemrég gyógyultan léptünk ki, azt kell mondanom róla, hogy halott víz ez. Élet nem lehetséges benne többé, mert bővelkedő életünk szennyét vezettük bele ebbe a vízbe. Ha feltekintek, olyan testvéreket látok itt közöttünk, akik keserves szegénységben élnek, olyanban, melyet elítélünk, elhárítunk magunktól, elutasítunk...

Rettenetes szégyenfolt éktelenít bennünket, mely az egész világ számára tudtul adja, hogy vonakodunk másokkal megosztani azt, amink van.

Testvérek! Induljunk el közösen egy úton, az élet útján, az osztozás útján, a testvériség útján!''

Zúgó tapssal fogadták szavait, majd a taps többszólamú énekbe torkollt. Miután elhangzott az ének, az emberek csoportokba verődtek, és beszélgetni kezdtek egymással. Olyan utakat kerestek, melyeken közösen elindulhatnának.

Keresztelő Jánosnak, a szigorú ítélő-prófétának könnyek csillogtak a szemében. Ilyen hatást még egyetlen prédikációjával sem ért el.

Már éjfél volt. A telihold megvilágította a rétet, ahol Isten Országa hirtelen egészen konkrét alakot öltött. Lassacskán szétszéledtek az emberek, mindnyájan hazatértek. Szívükben azonban ott volt a bizonyosság, hogy mai megtérésükkel új, elpusztíthatatlan élet kezdődött el bennük, s hogy Isten Országa valóban ott volt közöttük.

Egy szép, megható történet ez csupán? Álom? Helder Camara püspök mondta gyakran: Ha valaki egymagában álmodik valamit, akkor ez csupán álom. Ha sokan közösen álmodnak, akkor az egy új valóság kezdete.

Engedjük, hogy Isten szava és a próféták mindig újra felrázzanak bennünket minden közönyösségünkből, álszentségünkből. Akkor majd gyümölcsöt hozunk, mely a világ tudtára adja, hogy Isten Országa már közöttünk van.

 

 

Szólj hozzá!

2014.01.06 Bölcs vagy?

Péntek Zsolt atya 2014.01.13. 22:49

    Ha bölcsnek tartod magad, akkor nem árt átgondolnod a bölcsek útját, akik Jézushoz mentek.
    1. Láttak egy csillagot, amiből kikövetkeztették, hogy új uralkodó született a zsidó népnek.
Ismerniük kellett a csillagos égboltot és annak változásait. A kor tudományos jártasságával rendelkeztek és annak új változásit is felismerték. Tudsz így figyelni a világra, hogy felismerd benne az újat? Az Istenre mutatót?
    2. Követték a csillagot több hónapon keresztül, talán több is mint egy évig, hiszen Heródes a bölcsek beszámolója szerint 2 éves korig ölettem meg a fiúgyermekeket Betlehemben.Kitartóak voltak a felismerést követve. Egy évig vándorolni nem kis dolog. Van türelmed és kitartásod?
    3. Bementek annak a királynak a palotájába, aki a mostani történészek szerint is legalább három saját vér szerinti fiát ölette meg. Azért ölette meg őket Heródes, hogy ne veszélyeztessék a trónját. Ehhez a heródeshez mentek be a bölcsek egy új királyról beszélve, aki nem rég született.
Meg mered vallani Jézust, a hitedet az ellenségek előtt a nehéz helyzetekben?
    4. Saját bölcsességüket, elvárásaikat felülbírálták és módosították.
El tudták fogadni mások útbaigazítását, a Szentírás szavát még akkor is, ha az ellent mondott elképzeléseiknek. Nem a pompában, hanem szegényes hajlékban találták meg Jézust.
Te le tudsz mondani az elképzeléseidről az Istennel kapcsolatban? Hiszel másoknak, a szentírásnak?

Ha mindezekre képes vagy, akkor sok sikert kívánok a bölcsességedhez! Valóban az vagy.
    A pásztoroknak elég volt a jámborságuk! Milyen boldogok a lélekben szegények!
Hidd el van más út is mint a bölcsesség. Legyél bölcs, de az egyszerű jámboroktól se irigyeld Jézust, hiszen a bölcsek nem szólták le a pásztorokat. Azóta is együtt vannak a betlehemi csoportképen Jézus, Mária, Szent József, a pásztorok és a bölcsek...

Szólj hozzá!

a_karácsony 2.vas Világosság

Péntek Zsolt atya 2014.01.04. 22:49

    Az ige megtestesült. A világosság a világba jött.
A karácsony fényei közül a gyertyaláng talán a legmegkapóbb számomra.
    A gyertyafény nem hasít bele a világba, hanem szelíden adja fényét. Aki akar az közelebb megy, aki akar távolabbról figyel. Mégis látható az éjjelben. Jézus szeretetének fénye sosem bántóan metsző fény, még akkor sem, ha közvetlenül ránk vetül.
    Egy történetet hallottam egy Görög emberről, aki gyermekkorában a második világháború alatt talált egy tükördarabot. Megcsiszolta, hogy ne legyen éles és azzal játszott, hogy a nap fényét a sötét helyekre vetítse. Aztán a háború után egy megbékélés konferencia központot hozott létre Görögország egy olyan falujában, ahol a német hadsereg tömegmészárlást rendezett. Hiszen ott kell a megbékélés, ahol békétlenség van. Ide kellett leginkább Krisztus világossága. Mondhatjuk bátran mi is.
    Nem elég, ha tükrök vagyunk. Egy tükör hiába mutatja a világ tökéletes képmását, mégis hideg és rideg lehet. Hiszen vissza lehet tükrözni az életben negatív dolgokat is.
    Nekünk az a feladatunk, hogy Jézus fényét tükrözzük a világra. Egy olyan szeretet fényét, ami nem bántóan vakít, hanem szeretettel melegítő fény.
    Jézus a világosság, ami a világba jött.Nekünk továbbítanunk kell az Ő fényét, hogy minél több emberhez eljusson...

Szólj hozzá!

Életünk csomói

Péntek Zsolt atya 2013.12.23. 00:33

    Mostanában többen készülnek lelkileg is a karácsonyra. Szeretnék kigubancolni életük fonalát, hogy rendben legyen minden. Néha mégis az a jó, ha megcsomózzuk életünk fonalát.
    A csomó oldásról és a csomó kötésről a cserkészetben is tanulnak a fiatalok és ugyanúgy igaz a lelki életre is, hogy van amikor oldható, van amikor csúszó, és van amikor stabil-oldhatatlan kötést szeretnénk elérni. Ezekről szeretnék írni a gyónás és karácsony kapcsán.
    A bűnök csomóssá teszik az életünket. A finom ízű süteményeket sem szívesen esszük, ha csomósak. A görcsös emberekkel sem szívesen találkozunk. A bűnök csomóit valahogy meg kell hát szüntetni. A bűnök tehát ha valaki nem szándékosan teszi, akkor olyanok, mint az összekapkodott és tekeredett vezetékek, amiket ki kell gubancolni amíg lehet.
    A halálos bűnök azonban nem szimpla csomók, hanem pont a kötelék hiánya Ember és Isten között! A halálos bűnnel elvágja valaki a kapcsolatát az Istentől, mert túl nehéznek, vagy bonyolultnak véli. Ráadásul rossz felé köteleződik el. A szeretet helyett más lesz számára a fix pont, amihez kapcsolódik. Ekkor bizony gyökeres változás kell!
    Szakítani a bűnnel és Istenhez csomózni az életet! Ez a jó csomó fontos, hogy stabil és bonthatatlan legyen.
    Ha valaki újra Istenhez köti élete fonalát, akkor közelebb kerül hozzá, mint előtte volt. Próbáljátok ki!!! Kössétek hozzá magatokat valamihez, mérjétek meg a távolságot és a kötél elvágása és újra csomózása után rövidül a távolság! : )
    Persze, ahogy már írtam, csupán a bűn kesze-kusza világát kell úgy átvágni, mint a gordiuszi csomót. Az Isten felé vezető szálat legegyszerűbben egy irányban követve rövidíthetjük. Ha valaki szüntelenül elvágja és újra közözi az életét Istenhez, akkor lassan közelebb kerülhet Istenhez, de veszélyes, hogy elsodorja Istentől az élet. Ezért inkább azt javasolom, hogy biztonsági kötélként tartsatok Istennel kapcsolatot. Így ahogy lelkileg egyre feljebb másztok, nem eshettek nagyot vissza, ráadásul néha azt veszitek észre, hogy hirtelen valaki felfelé is húz benneteket. Az Isten is húzhat maga felé bárkit a vele kapcsolatos kötélen a kegyelem által.
    HA úgy gondolod, hogy rendbe tennéd egy gyónásban a lelki csomóidat, akkor keress meg! Addig is ügyesen kötözgessétek a szaloncukrokat! : )

Szólj hozzá!

a_advent02. Végig vonulni a pusztán

Péntek Zsolt atya 2013.12.23. 00:29

    Keresztelő János ma a pusztából szól hozzánk. A választott nép 40 évig vándorolt a pusztában. Illés 40 napig vonult a pusztában a Hóreb hegyéig. Jézus is kivonult a pusztába, ahol kísértéseket kapott. Ahhoz, hogy más helyre érkezzünk, ismeretlen pusztaságokon is át kell kelni. Ki kell mozdulni.
    A pusztaság a magány helye is. Meg kell vizsgálni az életünket a pusztában, ahol nem másokhoz, hanem Istenhez kell mérni az életünket.
    Kísértések vannak körülöttünk és a bensőnkben is. Mások felé nem mutatja jó lelkű ember a saját lelki szárazságait. Fontos, hogy tudjuk a magunk kísértéseiről, kiszáradt részeinkről. Nem vagyunk képesek életünk minden területét gondozott kertként művelni. Van ahol, csak Isten adhat harmatot a lelkünk sivatagában. Ujjongjon a puszta, mert kivirul Isten segítségével.
    Le kell számolni a hamis álmainkkal. Szembe kell nézni velük. Tudnunk kell róluk. Mert ha tökéletesnek gondoljuk magunkat, akkor másoktól is a tökéletességet várjuk el. Így állandóan csalódni fogunk! Ha azonban saját bűnbánatunkban felismerjük az emberi esendőséget, akkor rádöbbenünk, hogy a körülöttünk élő emberek sem mindenhatóak. Nem az emberektől várjuk a boldogságot, hanem Isten felé leszünk nyitottak.
    A földi vágyaink fölfelé húznak, ha újra és újra rádöbbenünk többre vágyunk. Ez sem elég és az sem elég, hogy az örök végtelenre vagyunk teremtve.
Tartsunk ki a lelki úton és így juthatunk zarándokutunk céljához Istenhez.

Szólj hozzá!

Vakon követed Jézust?

Péntek Zsolt atya 2013.12.06. 15:28

    "Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust." Mt 9,27-31 (Adv 1.péntek)
   
Milyen fontos dolog látni!!! Milyen nehéz a mai egyenes talajon is vakon közlekedni. Kevés helyen van hangos zebra, hogy a látássérülteknek könnyebb legyen átjutni az úton. Ráadásul az "akadály mentesített" út sokszor még nehezebb a vakoknak. Ma pedig két vakról, hallunk az evangéliumban, akik vakvezető kutya nélkül egészen haza követik Jézust.
    A kívülállóknak kegyetlennek tűnhet, hogy Jézus nem gyógyítja meg őket azonnal, hanem hagyja, hogy lassan és talán botladozva kövessék Őt. Talán a tanítványok vezették, talán Jézus hangja után mentek. Ahogy János evangélista írja "Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját."Jn 10,4
    Jézus több estseben is érzékelteti, hogy az örömhír nem csupán földi örömre hív. Aki képes felismerni és követni Őt akár vakon vagy bénán is hisz neki, az lelki-testi örömben részesül. Így történt a bénával, akinek először a bűneit bocsátotta meg, így történt a több ezer emberrel, aki a pusztába követte Jézust, hogy hallgassa és este felé részesült a kenyér szaporítás csodájában is. A mai evangéliumban is így történik. Ketten vakon követik Jézust hazáig és ez része a hitük megvallásának. Hiszen könnyű mondani, hogy Uram, Uram..., de attól még lehet, hogy valaki nem tartozik Jézushoz és nem jut be a mennyei boldogságba.
    Számos misztikus írt a lélek sötét éjszakájáról Keresztes Szent János óta. Számomra ez a két vak is jelképezi a lélek sötét éjszakáját. Ha már találkoztunk Jézussal miért hagyja, hogy folytonosan kiáltozzunk?!? „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” (ahogy a mai evangéliumban van.)
    Jézus Krisztus nem akarja, hogy ott maradjunk és úgy maradjunk, ahogy talált minket!!!
Amikor valakit meggyógyít változást szeretne annak az életében! "Menj, és többé ne vétkezzél!" mondja a megelőlegezett gyógyítások alkalmával. Vagy a maihoz hasonlóan csak a hit megmutatása után gyógyít meg valakit. A lelki várakozások idején is ezt szeretné Jézus. Ne várjuk tétlenül! Ha sötét az utunk, akkor is haladjunk tovább, ahogy elindultunk Jézus után!
    Vakon követni másvalakit manapság nem divat. A keresztények nem divatból keresztények. Remélem nekem is sikerül követnem Jézust. Sokan úgy vélik, hogy jól látnak és mégsem:
    „Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.” Jn 9,41 Nem szeretnék úgy járni, mint a farizeusok akik azt hitték, hogy látnak, de lelki vakok voltak.
  Uram Jézus, add kérlek, hogy kövessem hangodat és örüljek, ha meglát téged valaki!
  Uram Jézus, add kérlek, hogy akkor is tudjak hangosan hozzád kiáltani, ha még nem adtál fényt a sötét éjszakába.
  Uram Jézus, add kérlek, hogy ne dicsekedjek, mert akkor már nem téged látlak, hanem saját egoizmusom.
  Uram Jézus, add kérlek, hogy végig kitartsak veled az Úton egészen a mennyei hazáig, ahol már nem lesz több szenvedés és kérdés, hanem tökéletes boldogság és szeretet.
  Uram Jézus, add kérlek, hogy ne egyedül, hanem a hozzám hasonló olykor botladozó, olykor lelki vakságban levő társammal egymást biztatva kövessünk Téged!
  Mennyei atyám, add kérlek, hogy Hozzád érkezzünk Krisztus a mi Urunk által! Amen
                Péntek Zsolt

Szólj hozzá!

a_advent01. Jöjj el Jézus a lelkünkbe!

Péntek Zsolt atya 2013.12.04. 13:17

„Add Uram, hogy kitartóan virraszunk és mindig buzgón várakozzunk.”

    Jézus eljövetelére várunk így adventben. Ezzel nem csupán a karácsony ünnepéjes eljövetelére várunk, hiszen Jézus már eljött közénk. Jézus nélkül a világ olyan, mint elektromos lámpa nélkül a fizikai világ. A szüleim korosztálya még gyertya vagy olajmécses mellett tanult esténként. Éjjel alig valamit lehetett csinálni. Lelkileg ilyen változást hozott Jézus első eljövetele. Ahogy a fizikai világban természetes az elektromos lámpa, úgy lelkileg természetes, hogy a betegeknek ellátást adunk Európában. Az oly sokak által áhított USA-ban azonban a lakosság közel húsz százaléka nem kap orvosi ellátást. 50 millió ember a világ vezető országában nem kap receptet, ha beteg, nem kap gipszet, ha eltörik a keze, nem varrják össze a sebeit és nem kap ápolást! Érezzük, hogy Európában a keresztény Jézusi kegyelem még hat valamennyire. A szegények felé való szeretettel fordulás Jézussal jött el hozzánk.
    Hatalmas lépés a világban mikor Mózes könyvében a zsidók leírják: Az ember az Isten képére teremtetett. Van valami minden emberben az Istenből. Hatalmas méltósága van minden embernek. Amikor Jézus eljött, megtudtuk, hogy mi a közös bennünk. Isten emberré lett és megmutatta mi az életben a közös Istennel.

    A második eljövetel számunkra még fontosabb. Személyesen fontosabb, mint Jézus első eljövetele, mert : ”Megszülethet a kis Jézus százszor Betlehemben, te mégis elveszel, ha nem születik meg egyszer a szívedben.” (Angelus Silesius)
A templomi találkozásban, az imában, az alázattal és szeretettel végzett imában is meg kell születnie Jézusnak bennünk. Jézus is 30 évig dolgozott. A munkában is ott van
Vannak kiemelt pillanatok is. Van amire várni kell és figyelni. Aki nem figyel oda az elszalasztja a találkozást Jézussal. Ma már nehéz várni olyan nagyon valamire, valakire. Jézus idejében még nem volt éjszakai kivilágítás. Akkor valóban várták a reggelt. Fontos ez a várakozás.
    A gyerekek sokszor már a boltban megeszik a csokit és csak a csomagolás papírját megmutatva fizetnek a szülők. Fontos megtanulni a várakozást. A várakozásnak értéke van.
    Fontos a helyes várakozás. Elképzelt várakozás is van. A felnőttek gyerekkora való emlékezve várakoznak karácsonyra. Ebben van jó is, hiszen Jézus is mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennek országába.” Szép dolog visszaemlékezni a gyermekkori karácsonyokra, de nem csupán a vacsorákra, szép karácsonyfákra, hanem a gyermeki lelkületre. Hiszen Jézus úgy tud a szívünkbe jönni, ha gyermeki bizalommal fogadjuk. Újra merünk kicsik lenni és a rosszat elhagyva újra kezdeni növekedni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jó dolgokat is fel kell adnunk. Fel kell tárnunk Isten előtt minden lelki szobánkat, minden zugot és rá kell bízni, hogy miként ad erőt az újrakezdéshez.

    Addig jön az életünkbe Jézus, ameddig kitárjuk a lelkünket. Ha csak a külsőségekbe várjuk, akkor lehet, hogy csalódunk. János apostol a jelenések könyvében írja Jézusról: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Ha nem jut be Jézus a lelki sötétségünkbe, akkor a fájdalmaink nem fognak találkozni Jézussal és nem gyógyulhatnak. Ha a bűneinkhez nem engedjük Jézust, akkor nem veheti magára, hogy mi újra tudjuk kezdeni az életünk.
    A karácsony az újrakezdés reménye. Ahogy várjuk karácsonyt, ahová várjuk Jézust oda jön el és azokban a dolgokban van reményünk újra kezdeni. Jézus adja meg az új kezdet lehetőséget. Az újrakezdéshez oda kell tenni a régit Jézus elé. Jézus nem töri ránk az ajtót.

    Szép dolog, amikor szeretett várakozunk. Csehov Pánov bácsi karácsonya novellájában. A nap végén a cipész Pánov apó meglátja, hogy Jézus mégis meglátogatta őt a hajnali utcaseprőtől a kisbabáját magával hordó kismamáig. Jézus ott volt bennük és Jézussal találkozhatunk az emberekben a szeretetben.

Karácsonytól majd el kell jutni a húsvétig. A kisbaba Jézusban könnyebben és sokan meglátnak valamit Jézusból. Reményt látnak benne. Fontos, hogy tudjunk Jézussal együtt növekedni. Jézus az Istenben való növekedés, az Isteni életben való részesedés reményét teljesíti be! Aki kitart vele, az eljut az Jó Atyához! Nem szabad a mi útjainkra kényszeríteni Jézust, mert akkor nem Máriával és Józseffel fogunk a kereszt tövében állni, hanem a Jézust elítélők közé jutunk, mert nem a földies vágyaink teljesülnek.

Kívánom, hogy a vágyakozásunk olyan legyen, hogy lelkünk minél nagyobb részével tudjuk várni Őt. Örüljünk Jézus testi eljövetelének, merjük gyermekként rábízni a lelkünk növekedését hogy lelkünkben találkozzunk vele és bízzunk benne, hogy a világ végén a jobbján leszünk és eljutunk az örök teljes boldogságba.

Szólj hozzá!

c34 Jézus király nem ad kötelező előírásokat!

Péntek Zsolt atya 2013.12.04. 11:54

„Lelkem legyen a te királyságod, uralkodj felettem! Türelemmel elviselsz. Nem kérsz mást, csak eleven hitet. Hinni akarok! Gyógyítsd hitetlenségemet. Hit évének zárása Krisztus király ünnepén.”

    Világi királyok, szaudi sejkek, Angol királynőre gondolva, egy dicsőséges király képünk van, mégis Krisztus király ünnepén gyalázatosan kivégzett Jézusról hallunk. Dózsa Györgyöt tüzes trónon égették meg és természetes, hogy egy gyenge a hatalomtól megvert emberként gondolunk rá. Miért más Jézus királysága? Miért gondolunk királyként, egy megtört, megostorozott, halálra ítéltre úgy mint királyra?

    Elő vehetnénk Jézus csodáiról szóló részeket: gyógyításokat, kenyérszaporítást, vagy amikor parancsol a víznek. De nem ezeket vesszük elő. Az egyház nem azt ajánlja, hogy a dicsőséges második eljövetelről szóló részt olvassuk fel, amikor látni fogjuk az emberfiát hatalommal jönni…

Mégis fontos, hogy a dicsőséges királyi gondolatok mellet a szenvedésben és halálban is jelenlévő Jézusra figyeljünk. Ő győzedelmeskedett a halálon. A szenvedésen is uralkodik. Jézus belűlről szeretne önkéntes alattvalókat és nem külső, vagy belső kényszerből várja országába az embereket.

    Amíg Jézus meg nem hal, addig a gonosz ott ólálkodik Jézus körül. Amikor azonban Jézus meghal, akkor a sátán felüvölt Mel Gibsson filmjében, mert nem a halál győzte le Jézust, hanem Jézus lett uralkodó a halál felett, és Jézus feltámad. Jézus uralkodik mindenhol, de mindenhol szabadon lehet mellette lenni. Nem rabszolgaként, vagy beprogramozott robotokként kezel minket. Nem kényszerít, hanem szeretetét kínálja. Ha szeretetben vagyunk, akkor az Ő királyságában élünk.

    A bámészkodó nép, az írástudók, katonák mind gúnyolják Jézust kívülről, de nem a külső uralom, hanem a belső önkéntes csatlakozás által lehetünk Isten országának tagjai. Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy a legkisebbek sose érezzék úgy, hogy az Isten el akarja nyomni őket. Felejtsük el a kötelező előírásokat!
Amikor azt kérdezi valaki, hogy mikor kötelező misére menni, akkor eszembe jut a kérdés világi hasonlata. Mikor kötelező felnőttként meglátogatni a szüleinket? Csak azért tartjuk a kapcsolatot a szüleinkkel, mert kötelező? Krisztus király nem kötelez. Krisztus szeret, és mi rajtunk múlik, hogy szeretjük-e Őt. Szeretetből keressük vele a kapcsolatot. Szeretettel jövünk a szentmisében asztalához és ünnepelünk, hiszen Jézus is eljön hozzánk még a szenvedésben sem hagy magunkra, akkor mi is követjük Őt. J

    Mindenki szabadon beléphet Jézus alázatos királyságába, a szenvedéssel és kereszthordozással élt Krisztus királyságba. Kívülről lehet, hogy balgaságnak tűnik a viselkedésünk. Értelmetlen tűrésnek és bárgyúságnak, de mégis többen emlékeznek Szent Ferencre mint bármelyik akkor élt világi főúrra; többen tisztelik Kalkuttai Teréz anyát, mint Margaret Tatcher-t. Az igazi érték a kereszt hordozásában van. Minél inkább követi valaki a szenvedésben Krisztus királyt, annál inkább részesül dicsőségében is.

Szólj hozzá!