A mai szentleckében Péter levelében ez áll:
"De ha jót cselekedtetek, ÉS békével tűrtök, ez kedves Isten előtt."
Természettudományos beállítottságomból feltűnt az "ÉS" a jót cselekedtek és a békével tűrtök sóösszetétel között.
Természetesen mindenkit szeret az Isten és örül a jó cselekedeteknek ahogy sokan teszik is. Sokan pedig békésen türelemmel viselik a sorsukat és ez is keresztényi dolog. Mégis csak külön külön akármennyire favorizálja valaki, nem teljes maradéktalan az öröme Istennek bennük.
JÓT CSELEKEDTEK:
A keresztény jó-cselekedetekre a reformált keresztények néznek néha elítélően. Szerintem nem magát a jó-cselekedetet ítélik el ilyenkor, hanem a felhajtást, ami körülötte van. Ha valaki "szétosztja mindenét, de szeretet nincs benne, mit sem ér.".
A katolikus egyházban az erénygyakorlatok azért vannak, mert az emberi mivolthoz tartozik a cselekvés. Azzal, hogy valaki ember fizikailag létezik, lehetőségeket 'talentumokat' is kapott, amit ki kell bontakoztatni.
Nem mindegy, hogy a tevékenységemben mit csinálok!!
- Ha valaki semmit sem csinál, akkor elsorvadnak az izmai és lebénul.
- Ha Arra használja a képességét, hogy törjön, zúzzon, akkor áttételesen nehezebbé teszi mások életét és a halál felé lök másokat is és magát is.
- Ha valaki épít, alkot, segít, akkor az életet erősíti és ezt nevezzük jótettnek, ami igen is értékes!!
- Ezért vannak értékesebb cselekedetek és jó, ha valaki ilyeneket tesz! (Vannak értékesebb foglalkozások is.)
A keresztény ember ezért az Istentől neki adott lehetőségekkel élve a jót teszi és minden ilyen tettet mi katolikusok erény-gyakorlatnak hívunk. A lelki imádságtól, egészen az ácsmester tetőfedéséig. A lemondásokat is abban az esetben, ha nem kidobja amiről lemond, hanem mások javára ajánlja fel.
BÉKÉVEL TŰRTÖK:
Buta birkáknak is szokták mondani a katolikusokat, akik bégetve, bambán követik a pápát. Azok a vádak is fel szoktak merülni, hogy a behódolás és tűrés miatt volt sötét középkor. Szerintem itt sem maga a békés magatartás a probléma a kritikusok egy részében, hanem a tettrekészséget hiányolják, a jóért való küzdelmet.
Békével tűrni azt jelenti, hogy elviseljük a részünkre adott kereteket, mint körülményeket és azokkal összhangban élünk. Emberi dolog az emberi keretek között élni.
Nem mindegy, hogy mit tűrök el:
- Ha valaki semmit sem tűr el, (Korlátok és szabályok nélkül eszik, nem beszél, öltözködik...) akkor megőrül.
- Ha békésen viseli, hogy átoperálják nemi szerveit, vagy nem a biológiai adottságok szerint él nemi életet, akkor nem születik gyermeke, az emberiség közösségétől nem várhatja el, hogy az általa nem elviselt korlát ellenére gyereke legyen.
- Ha valaki vigyáz az úttesten és a járdára lép a kocsik elől, akkor jobban biztonságban van mint az autós forgalomban. Ha valaki türelemmel fogadja mások cselekedeteit, akkor jobb lesz az élete.
- Ezért vannak fontosabb korlátok. Békésen elismerni saját nemünket, korunkat, magasságunkat, szellemi képességeinket..., igen is értékes! (Vannak társadalmilag is fontosabb korlátok is!)
A keresztény ember az Istentől adott korlátokat békésen tűri. A másik emberben Isten képmását látja, ezért a másik embert is szeretettel viseli el amíg csak tudja. A római pápától egészen a házát építő ácsmesterig elfogadja a segítségüket! Nem akar mindent saját maga megismerni, kitalálni és megcsinálni. Az alázattal végzett munka is lehet így béketűrés, ha a képességeinek megfelelő feladatot békésen végzi és sem nem hivalkodik vele, sem nem akar olyan munkát, amire nem elég a képzettsége, képessége.
Így lehetséges jót cselekedni és békével tűrni egyszerre!
Uram adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, jobbá tegyem, amit lehet,
És adj bölcsességet, hogy felismerjem a kettő között a különbséget!
Karitatív tevékenységeket ajánlok!
http://www.karitasz.hu/aktualis/korabbi-hirek/megjelent-az-adasido-husveti-szama--747