„Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet.”(Lk 2, 15)

Keressük a szépet csodásat, esztétikusat … Sokszor mi papok is a fényeset, nagyszerűt szeretnénk megmutatni Isten születése kapcsán. Így történhet meg, hogy az angyalok dicsősége, éneke; a bölcsek aranya, tömjénje és mirhája elnyomja a gyermek Jézus körül lévő állatok hangját és elfelejtjük az ott lévő trágya szúrós szagát.

Isten szeretetének csodája a nincstelenségben jelenik meg. Az angyalok, a csillag és még a jeruzsálemi írástudó papok is az egyszerűségbe és elnyomott életbe küldenek minket. Az igazi Jézus körül nincs és nem is lehet semmilyen pompa, hanem csak alázat, ami minden dicsőséget átad az Atya Istennek. Ha voltak is angyalok az istállóban, azok csak a szeretet által voltak láthatóak és letették odakint a dicsfényt még a mezőn, ahonnan a pásztorok indultak. A betlehemi csillag (Sokan talán észre sem vették) megállt a ház fölött magasan. A jeruzsálemi írástudók pedig megmondták hogy hol lesz az Újszülött király, de egy lépést sem mentek felé.

Karácsony ünnepében úgy tudunk részt venni, ha mindenről lemondunk mit a bölcsek, láthatatlanná válunk mint az angyalok Betlehemben!

A karácsonyi ajándékozás ezt a mozzanatot próbálja megragadni, hogy az adakozással megváljunk az önzőségtől és így közeledjünk a gyermek Jézushoz.

A tökéletes ünnepben minden önzésünkről lemondunk, hogy a szerettünkhöz leghasonlóbbak legyünk, hozzá a legközelebb kerüljünk.

Kívánom, hogy úgy ahogy a pásztorok fényes angyalok után megtalálták a „rongyos istállót” és meglátták benne a megváltót; úgy mi is rátaláljunk és meglássuk a csillogás és ajándékok után az izzadtság szagú és fáradt helyzetekben a Szeretet Istenét és a békességes ünnepet. 

Áldott karácsonyt kívánok!                 Péntek Zsolt