Mindenki vágyik a meghittségre, békére és örömre. Az európai kultúrában Jézus születését a szeretet ünnepének mondják.
Addig maradhat karácsony a szeretet ünnepe, amíg Isten megtestesülése vagyis Jézus születése marad a közepén. Abban a pillanatban amikor az ünnepi érzelmek megélése válik céllá, akkor elveszítjük karácsonyt. A betlehemi istálló rideg valósága rángatja le rózsaszín ködös- és szirupos érzelmeket, az igazi emberi szeretet világába. Talán maga József is vágyott és készült széppé tenni és kényelmessé a gyermek születésének körülményeit. A realitás szétzúzza Szent József álmait. Szinte az út szélén, a nincstelenség határán születik meg Jézus.
A hit próbálja lesz karácsony. Tudunk hinni egy olyan gyermekben, aki az állatok lakhelyén teljes egyszerűségben, pompa nélkül jön közénk?
Semmi különleges nincs Jézus születése helyén. Arra vágyna az ember, hogy a reménykeltő vigasztaló- és erősítő angyali sereg elkíséri Jézushoz a pásztorokat, de nem így történik. Az angyalok a távolban szólnak a pásztorokhoz és nem követik a pásztorokat Betlehembe, hanem visszatérnek a mennybe!! Maga Szűz Mária is a pásztoroktól hall az angyalok csodálatos jelenéséről.
Isten azt szeretné hogy a hétköznapi egyszerű kisgyermekben lássuk meg a megváltót.
A mai világban is a születés csodájára hív az Isten. Minden újszülött gyermekben, minden segítő szándékban, minden jótettben, mosolyban, kedvességben, még a legnehezebb helyzetekben is eljön hozzánk a szerető Isten. Akárhol vagyunk, akármilyen nehézség vesz körül, Isten ott van velünk!

Áldott karácsonyt kívánok!

Péntek Zsolt