Az első karácsony óta…
Pilinszky János 1975.dec.

Nincs nyomasztóbb, mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk; hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és rettegésből fölrakott, önmagá-ban vérző gúlához hasonló.
És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén Isten Báránya, a mi Jézusunk, hogy a világ kegyetlen rendjét megváltsa. A „vérző gúlán” mit se módosítva, gyökeresen megfordította annak jelentését. Nem tagadta, hogy „fölfaljuk egymást”. Azt mondta inkább, hogy mindannyian étel és táplálék vagyunk. Már itt, a világban, e „vérző gúlán” belül a kegyetlen tényeket a szeretet realitásává változtatta, amikor valódi ételként és valódi italként osztotta szét magát – mind-annyiunknak példát mutatva.
Az első Karácsony, a Fiúisten megtestesülése óta mindenek prédája helyett mindenek ételé-vé, táplálékává lettünk, s tudjuk, hogy a természet rettenetes törvénye mögött valójában a szeretet örökös áldozása a végső realitás.

Istenből élve táplálhatunk másokat
Úrnapi gondolataim Pilinszky szavai alapján

Valamiből élni kell, de nem mindegy, hogy kényszert használva elvesszük, vagy magunkat a másiknak ajándékozva éltetjük egymást. 
 Mi keresztények nem állatok vagyunk. Nem szét- marcangoljuk a másik emberi lényt. Az életet szeretnénk táplálni. 
Hitünk szerint a jelenlegi földi életben mi többet látunk, mint a fizikai táplálék és fizikai kényelem.
Számunkra fontos kitől kapjuk életünket, és hogyan adjuk tovább. Jézus nem csupán kenyeret szaporított az embereknek, hanem a szeretetet is adta, vagyis önmagát. Ahogy Jézus az atya Istentől kapta az életét és az embereknek adta szeretettel önmagát, úgy mi keresztények, mi is a szeretet által emelkedünk ki az állati világból az istenképű emberségbe. A lelki, mentális, érzelmi krízisek egész sora abból ered, hogy kevés szeretetet kap valaki. 
Fontos hogy ne elszenvedői legyünk a mások lelki éhségének, hanem mi adjuk oda valakinek az életünket. Jézus nem csupán elszenvedte a halált, hanem odaadta az életét. Jézus önmagát adja az oltáriszentségben a mi éltetésünkért. Mi keresz-tények nem csupán elszenvedjük a mindennapi nehézségeket, az emberek szeretet vágyát. Mi szeretettel odaadjuk erőnket, időnket, önmagunkat hogy a másik ember szeretetet kapjon.
Elsősorban a családtagok felé éljük meg ezt, és szeretnénk testvéri viszonyt minden emberrel. Hiszen mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. 
Azt kívánom erre a hétre, hogy táplálkozzunk az önmagát ajándékozó Oltáriszentségből, és tudjunk mi is adni önmagunkból mások jobb életéért, mások éltetésére.                  Péntek Zsolt