Az egész évben szüntelenül kell imádkozni, máskor is jónak kell lenni, télen-nyáron adakozni kell. A nagyböjt ezeknél sokkal több. Nem csupán lemondás a húsról és nem a bűneink tisztogatása mosogatása, hogy lemossuk magunkról. Az ószövetség gondolkodásban akarták kivágni a rosszat a jóból és eldobni a rosszat.

Az evangélium tanúsága szerint maga a Szentlélek viszi a pusztába Jézust hogy a sátán megkísértse. Jézus negyven napja számunkra is példa. Néha maga az Isten engedi meg, hogy próbára tegyen minket az élet. 

Nagyböjt annak az ideje, hogy a jó dolgokról is le tudjunk mondani. Ezt gyakoroljuk. 

Vajon miért kell lemondani a jóról? Isten nem akarja a jót? 

Ahogy a kisgyermekek sem tudják megfogni egyszerre az összes játékukat, úgy a felnőttek sem tudnak egyszerre mindenhol ott lenni és minden jót megtenni. Az értékeknek rangsora van. A nagyböjt annak az ideje, hogy le tudjunk mondani a rosszról és jóról is a legfontosabbért, a szeretetért.

Maga Jézus Krisztus az Isten tanít meg a lemondásra. A szerető Atyaistenre bízza magát a kísértő helyett.

A gonosz kétszer is a hiúságra alapozza felhívását: " Ha Isten fia vagy..."; de Jézus egyedül önmagáért nem tesz csodát. Nem szaporít kenyeret, és nem száll le a templomról, pedig az emberek úgy várták Isten eljövetelét, hogy leszáll a templomról. 

Kívánom hogy nagyböjtben félre tudjuk tenni az egónkat és alázatosak tudjunk maradni!

Péntek Zsolt