„Add Uram, hogy kitartóan virraszunk és mindig buzgón várakozzunk.”
Jézus eljövetelére várunk így adventben. Ezzel nem csupán a karácsony ünnepéjes eljövetelére várunk, hiszen Jézus már eljött közénk. Jézus nélkül a világ olyan, mint elektromos lámpa nélkül a fizikai világ. A szüleim korosztálya még gyertya vagy olajmécses mellett tanult esténként. Éjjel alig valamit lehetett csinálni. Lelkileg ilyen változást hozott Jézus első eljövetele. Ahogy a fizikai világban természetes az elektromos lámpa, úgy lelkileg természetes, hogy a betegeknek ellátást adunk Európában. Az oly sokak által áhított USA-ban azonban a lakosság közel húsz százaléka nem kap orvosi ellátást. 50 millió ember a világ vezető országában nem kap receptet, ha beteg, nem kap gipszet, ha eltörik a keze, nem varrják össze a sebeit és nem kap ápolást! Érezzük, hogy Európában a keresztény Jézusi kegyelem még hat valamennyire. A szegények felé való szeretettel fordulás Jézussal jött el hozzánk.
Hatalmas lépés a világban mikor Mózes könyvében a zsidók leírják: Az ember az Isten képére teremtetett. Van valami minden emberben az Istenből. Hatalmas méltósága van minden embernek. Amikor Jézus eljött, megtudtuk, hogy mi a közös bennünk. Isten emberré lett és megmutatta mi az életben a közös Istennel.
A második eljövetel számunkra még fontosabb. Személyesen fontosabb, mint Jézus első eljövetele, mert : ”Megszülethet a kis Jézus százszor Betlehemben, te mégis elveszel, ha nem születik meg egyszer a szívedben.” (Angelus Silesius)
A templomi találkozásban, az imában, az alázattal és szeretettel végzett imában is meg kell születnie Jézusnak bennünk. Jézus is 30 évig dolgozott. A munkában is ott van
Vannak kiemelt pillanatok is. Van amire várni kell és figyelni. Aki nem figyel oda az elszalasztja a találkozást Jézussal. Ma már nehéz várni olyan nagyon valamire, valakire. Jézus idejében még nem volt éjszakai kivilágítás. Akkor valóban várták a reggelt. Fontos ez a várakozás.
A gyerekek sokszor már a boltban megeszik a csokit és csak a csomagolás papírját megmutatva fizetnek a szülők. Fontos megtanulni a várakozást. A várakozásnak értéke van.
Fontos a helyes várakozás. Elképzelt várakozás is van. A felnőttek gyerekkora való emlékezve várakoznak karácsonyra. Ebben van jó is, hiszen Jézus is mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennek országába.” Szép dolog visszaemlékezni a gyermekkori karácsonyokra, de nem csupán a vacsorákra, szép karácsonyfákra, hanem a gyermeki lelkületre. Hiszen Jézus úgy tud a szívünkbe jönni, ha gyermeki bizalommal fogadjuk. Újra merünk kicsik lenni és a rosszat elhagyva újra kezdeni növekedni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jó dolgokat is fel kell adnunk. Fel kell tárnunk Isten előtt minden lelki szobánkat, minden zugot és rá kell bízni, hogy miként ad erőt az újrakezdéshez.
Addig jön az életünkbe Jézus, ameddig kitárjuk a lelkünket. Ha csak a külsőségekbe várjuk, akkor lehet, hogy csalódunk. János apostol a jelenések könyvében írja Jézusról: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Ha nem jut be Jézus a lelki sötétségünkbe, akkor a fájdalmaink nem fognak találkozni Jézussal és nem gyógyulhatnak. Ha a bűneinkhez nem engedjük Jézust, akkor nem veheti magára, hogy mi újra tudjuk kezdeni az életünk.
A karácsony az újrakezdés reménye. Ahogy várjuk karácsonyt, ahová várjuk Jézust oda jön el és azokban a dolgokban van reményünk újra kezdeni. Jézus adja meg az új kezdet lehetőséget. Az újrakezdéshez oda kell tenni a régit Jézus elé. Jézus nem töri ránk az ajtót.
Szép dolog, amikor szeretett várakozunk. Csehov Pánov bácsi karácsonya novellájában. A nap végén a cipész Pánov apó meglátja, hogy Jézus mégis meglátogatta őt a hajnali utcaseprőtől a kisbabáját magával hordó kismamáig. Jézus ott volt bennük és Jézussal találkozhatunk az emberekben a szeretetben.
Karácsonytól majd el kell jutni a húsvétig. A kisbaba Jézusban könnyebben és sokan meglátnak valamit Jézusból. Reményt látnak benne. Fontos, hogy tudjunk Jézussal együtt növekedni. Jézus az Istenben való növekedés, az Isteni életben való részesedés reményét teljesíti be! Aki kitart vele, az eljut az Jó Atyához! Nem szabad a mi útjainkra kényszeríteni Jézust, mert akkor nem Máriával és Józseffel fogunk a kereszt tövében állni, hanem a Jézust elítélők közé jutunk, mert nem a földies vágyaink teljesülnek.
Kívánom, hogy a vágyakozásunk olyan legyen, hogy lelkünk minél nagyobb részével tudjuk várni Őt. Örüljünk Jézus testi eljövetelének, merjük gyermekként rábízni a lelkünk növekedését hogy lelkünkben találkozzunk vele és bízzunk benne, hogy a világ végén a jobbján leszünk és eljutunk az örök teljes boldogságba.
