„Lelkem legyen a te királyságod, uralkodj felettem! Türelemmel elviselsz. Nem kérsz mást, csak eleven hitet. Hinni akarok! Gyógyítsd hitetlenségemet. Hit évének zárása Krisztus király ünnepén.”

    Világi királyok, szaudi sejkek, Angol királynőre gondolva, egy dicsőséges király képünk van, mégis Krisztus király ünnepén gyalázatosan kivégzett Jézusról hallunk. Dózsa Györgyöt tüzes trónon égették meg és természetes, hogy egy gyenge a hatalomtól megvert emberként gondolunk rá. Miért más Jézus királysága? Miért gondolunk királyként, egy megtört, megostorozott, halálra ítéltre úgy mint királyra?

    Elő vehetnénk Jézus csodáiról szóló részeket: gyógyításokat, kenyérszaporítást, vagy amikor parancsol a víznek. De nem ezeket vesszük elő. Az egyház nem azt ajánlja, hogy a dicsőséges második eljövetelről szóló részt olvassuk fel, amikor látni fogjuk az emberfiát hatalommal jönni…

Mégis fontos, hogy a dicsőséges királyi gondolatok mellet a szenvedésben és halálban is jelenlévő Jézusra figyeljünk. Ő győzedelmeskedett a halálon. A szenvedésen is uralkodik. Jézus belűlről szeretne önkéntes alattvalókat és nem külső, vagy belső kényszerből várja országába az embereket.

    Amíg Jézus meg nem hal, addig a gonosz ott ólálkodik Jézus körül. Amikor azonban Jézus meghal, akkor a sátán felüvölt Mel Gibsson filmjében, mert nem a halál győzte le Jézust, hanem Jézus lett uralkodó a halál felett, és Jézus feltámad. Jézus uralkodik mindenhol, de mindenhol szabadon lehet mellette lenni. Nem rabszolgaként, vagy beprogramozott robotokként kezel minket. Nem kényszerít, hanem szeretetét kínálja. Ha szeretetben vagyunk, akkor az Ő királyságában élünk.

    A bámészkodó nép, az írástudók, katonák mind gúnyolják Jézust kívülről, de nem a külső uralom, hanem a belső önkéntes csatlakozás által lehetünk Isten országának tagjai. Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy a legkisebbek sose érezzék úgy, hogy az Isten el akarja nyomni őket. Felejtsük el a kötelező előírásokat!
Amikor azt kérdezi valaki, hogy mikor kötelező misére menni, akkor eszembe jut a kérdés világi hasonlata. Mikor kötelező felnőttként meglátogatni a szüleinket? Csak azért tartjuk a kapcsolatot a szüleinkkel, mert kötelező? Krisztus király nem kötelez. Krisztus szeret, és mi rajtunk múlik, hogy szeretjük-e Őt. Szeretetből keressük vele a kapcsolatot. Szeretettel jövünk a szentmisében asztalához és ünnepelünk, hiszen Jézus is eljön hozzánk még a szenvedésben sem hagy magunkra, akkor mi is követjük Őt. J

    Mindenki szabadon beléphet Jézus alázatos királyságába, a szenvedéssel és kereszthordozással élt Krisztus királyságba. Kívülről lehet, hogy balgaságnak tűnik a viselkedésünk. Értelmetlen tűrésnek és bárgyúságnak, de mégis többen emlékeznek Szent Ferencre mint bármelyik akkor élt világi főúrra; többen tisztelik Kalkuttai Teréz anyát, mint Margaret Tatcher-t. Az igazi érték a kereszt hordozásában van. Minél inkább követi valaki a szenvedésben Krisztus királyt, annál inkább részesül dicsőségében is.