Valaki odaadja a szamár csikóját, és van aki egy tágas emeleti termet ad az év legdíszesebb vacsorájához névtelenül. Örök emberi sors a névtelenség. Érdekes Jézus életében, hogy az evangélium még nőket is megnevez azok közül, akik segítették őt. Most az utolsó napokban azonban úgy tűnik, hogy Jézus nem akarja elmondani kik segítik őt. Talán Nikodémus vagy Arimateai József akik Féltek a zsidóktól? Vagy a Szent hagyományban említett más alakok? Nem tudjuk, csak sejtjük.
Mi is Jézus névtelen segítői vagyunk, Jézus barátai akiket Ő jól ismer és diszkréten megóv a névtelenség által. Amíg csendben szolidan és szerényen éljük meg hitünket, addig nem fognak dicsőíteni de bántani sem fognak minket.

Hiszen a mai nap evangéliumai megmutatták, milyen gyorsan néhány nap alatt változik meg a tömeg dicsőítése és lesz belőle lincshangulat Jézus halálát követelve.
Az előkészítő szerep a kereszténység feladata. Előkészíteni Jézus útját. Ahogy fizikailag a szamár csikóval vagy az emeleti teremmel segítették Jézust ugyanúgy minket is a szeretet indít hogy segítsünk. Segítsünk házastársunk, gyermekünk, rokonaink fizikai és lelki életét. Ahogy névtelenségbe borul a vacsora termét Jézusnak odaadó ember; ugyanúgy a mai életben a gyerekektől sem sokan érdeklődnek arról, hogy ki készítette nekik az iskolába elvitt szendvicset. Nincs ráírva senki ruhájára, hogy ki mosta vagy vasalta azt. Azt sem szokták kérdezni, hogy kitől tanulta valaki a szorgalmat, kedvességet, figyelmességet pedig ezeket is valaki a lelkünkbe plántálta. Ők Jézus névtelen segítői akiket nem nevezünk meg, te sejtjük, hogy kik ők.
"A menny országa eladó! Isten akarata, hogy akár egy pohár vízen is meg lehessen vásárolni." írta szent Ágoston.
Kívánom a hétre, hogy legyünk Jézus diszkrét névtelen segítői! Péntek Zsolt