Keresztelő János valami újat látott meg Jézusban, amit addig nem látott még.

Mi is vegyük észre Isten Lelkét a másik emberben!

Az emberekben észrevenni valami többet mint amennyit csak az anyagi valóság megmutat.

A világban többet látni, mint amit tudományosan megmérhető. Ez a  keresztény embernek egyik ismérve egyik nagy és örömteli pillanata.

Amikor többet veszünk észre a másikban, többet veszünk észre a világban valami jobbat , amint lehet, hogy önmaga észre sem vesz.

A tudományt mindig a nagy felfedezések hajtották, az emberi életet is a szeretet életét is mindig valami nagy-nagy dolog viszi előre,  amit addig még nem vettek észre. Meg látni egy gyermekben a lehetőséget, meglátni a jót a másikban amit talán más nem is vesz még más észre, örülni annak amit fölfedezünk a másikban. Ez egy csodálatos dolog. 

A hit ellenesség és a megsemmisülés útja, az amikor nem veszik észre az emberek- vagy mindig azt keresik az emberek- ami nincs; azt veszik észre hogy mennyi minden hiányzik. Az ilyen ember szomorúan a pusztulás felé halad.

Afelé a pusztulás felé, ami mindenben csak azt látja hogy mi hiányzik. Hogyha valaki mindig a hiányzóra  hányra figyel oda, akkor egy olyan úton halad el, ami a földön a szenvedés fájdalmas útja. Ez lehet jó, lehet úgy jó hogyha küzd érte és tesz érte, hogy legyen szeretet; lehet jó hogyha vágyik rá, mert a szomorúak és boldogok, azok akik sírnak; boldogok azok akik igazságra várnak mert a nyolc boldogságban ez van benne ez a vágy.

De hogyha ez a hiányérzet, hogy ha ez a negatív felfigyelés, nem párosul az Isten hittel, hogy egyszer ezt az Isten az örök boldogságban kiegészíti; és csak erre a földre koncentrál hogy mi hiányzik és ezt a hiányt felhánytorgatja, és a másiktól várja azt hogy ezt megoldja nem pedig önmaga- magában nem fedezi fel hogy ez lehetséges hogy önmagában vagy valahol ez megvan, ahonnan ő elő tudja varázsolni;- hanem csak konstatálja hogy nincs meg és mástól várja hogy ezt egy beteljesítse akkor fájdalmas lesz és szomorú az élete.

Annak az embernek az élete aki felfedezi, hogy hol van ez a plusz, vagy hogy mi az plusz ami megvan és nem azon kesereg hogy mi nincsen. Hanem mindig valami pici pozitív dolgot fölfedez, annak a csodálatos az élete, annak örömteli élete vidámabb lesz az élete mint a többi embernek. Aki nem azt fedezi fel, hogy itt sincs az Isten- ott sincs, hanem éppen azt fedezi fel hogy valahol az Isten van. Még a hiányban is, mert valamikor valahol volt ez a valami jó. Azért vesszük észre a hiányát ennek a valamilyen jónak, mert már tapasztaltuk valahol.

Nem azt kell keresni hogy ebben miért nincs meg, abban miért nincs meg, hanem annak örülni hogy hol találtam, hol láttam én ezt a pluszt az életemben.

Hogyha arra vágyom rá, akkor odamenni, ahol ez a plusz van. ha arra vágyom hogy ez a plusz legyen meg amit szeretnék, és érzem hogy megvan bennem vagy hogy valakiben megvan ez a plusz,  és én ezt szeretném megtapasztalni, ezt szeretném megélni akkor odamegyek és ott élek.

Nem bánom hogyha a legnagyobb és legnemesebb dolog és ez a csodálatos ebben a pluszban a kicsit több másban van. Hogyha észreveszem hogy mi az a másikban az a picit több, az a jobb ami az isteni szikra benne is ott van, másként mint az én életemben; és hogyha ezt észreveszem és ennek tudok örülni, hogy milyen csodálatos dolog van a másikban, mi az a több amit a világ nem biztos hogy észrevesz de keresztényként én örülök neki és észreveszem. Akkor csodálatos dologgá válik a világ. 

Adja a jó Isten hogy tudjunk pozitív emberek lenni. Tudjunk fölfedezni a másikban azt ami több. Biztatni hogy ezt a többet bontakoztassa ki magából úgy mint a virág amelyik kinyílik és a bimbóban már ott van az a virág, és a virágból termése lesz.

A mi életünkben is a gyümölcsök termését várja a jó Isten, a lélek gyümölcseit. 

Adjuk meg egymásnak a lehetőséget a csodára, hogy kibontakozzunk és és kibontakozhasson mellettünk másik ember is, örömmel, szeretettel akár a tudomány akár az érzelmek akár az élet és leginkább a szeretet.